Csütörtökön lesz a demokratikus átalakulásért küzdő kínai egyetemisták Tienanmen (Tiananmen) téri tüntetésének huszadik évfordulója. A véres pekingi eseményekre emlékezve vasárnap több ezres tömeg vonult fel Hongkong belvárosában. A demokráciát követelő egykori tüntetéseket hivatalosan húsz év után is „ellenforradalminak” tekintik, és tabunak számít Kína-szerte. Hongkongban azért engedélyezett mégis a nyílt megemlékezés, mert az 1997-ben brit gyarmati uralom alól visszakapott várost eltérő módon irányítja a kínai vezetés, mint az ország többi részét. A húsz évvel ezelőtti Peking főterén történt véres eseményeknek még ma sem ismert minden részlete pontosan. A cikk további részében az akkori események összefoglalását adjuk.Az 1989-es tragikus eseménysor elindítója Hu Jao-pang (Hu Yaobang), a Kínai Kommunista Párt két évvel korábban leváltott reformpárti főtitkárának halála volt. A magas rangú vezetőt 1987 elején azért váltották le, mert nem verte le az 1986-os diákmozgalmakat. Az 1989. április 15-én bekövetkezett halálának hírére április 17-e és 20-a között a Tienanmen téren diákok ezrei tüntettek, közben olyan jelszavakat kiáltozva, mint az „Éljen a demokrácia” vagy az „Éljen a szabadság”. A négy nap során kétszer avatkozott be a rendőrség, erőszakot azonban még nem alkalmaztak a több mint százezerre duzzadt tüntetővel szemben.
Április 22-én Hu Jao-pang temetésekor a tüntetési tilalom ellenére több ezer diák maradt a Tienanmen téren. A demonstrációk átterjedtek Hsziánra, Csangsára, Sanghajra és Csengtura is. Április 24-én a pekingi egyetem diákjai sztrájkba léptek, és jelszavaikban az ország vezetőinek lemondását követelték, 27-ére a diákok száma már elérte a félmilliót, akikhez 200 újságíró is csatlakozott. Május 5-én a Kínai Kommunista Párt főtitkára, Csao Ce-jang (Zhao Ziyang) elkötelezte magát az ország vezetése és a tüntető diákok közötti párbeszéd megindulása mellett. Ennek hatására egyes pekingi egyetemeken újraindult az oktatás. Május 13-án azonban ezer diák éhségsztrájkba kezdett, hogy ily módon próbálják rávenni a kormányt arra, hogy párbeszédet kezdjen velük a demokráciáról. A diákok a nagymértékű politikai korrupció ellen tüntettek, és gyülekezési jogot, sajtószabadságot, valamint politikai reformokat követeltek.
Tömegmozgalommá vált
Május 17-ére a pekingiekkel és az ország több vidékéről a fővárosba érkező munkásokkal és értelmiségiekkel a diáktüntetés tömegmegmozdulássá vált, délután egy millió ember követelte a demokráciát, és a vezető, Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) visszavonulását. Ezzel egy időben húsz vidéki városban is megmozdulások voltak. Külföldi újságírók és más megfigyelők szerint a tömegtüntetés békés, fegyelmezett és ünnepi hangulatú volt. Jellemző volt a tiltakozás jellegére, hogy mind a diákok, mind az őket kísérő tömeg ütemesen kiáltozva arra szólította fel a rendőröket, hogy ne alkalmazzanak erőszakot. A fegyvertelen rendőrök pedig – akiknek minden valószínűség szerint nem is volt parancsuk a kemény fellépésre – eleget tettek a diákok és a tömeg felszólításának. Hasonlóan viselkedtek a diákok is: amikor látták, hogy a rendőrkordon nem válik szét valahol, vonulásukhoz más útirányt választottak.
Véres leszámolás
Li Peng kormányfő május 18-án tárgyalt első alkalommal a tüntető diákok képviselőjével, ám mivel ő az éhségsztrájk és a tüntetések azonnali befejezését követelte, az egyetemisták viszont először a követeléseikről akartak tárgyalni, a megbeszéléssel semmilyen eredményre nem jutottak. Ekkorra már a legszerényebb becslések szerint is kétmillióan tüntettek Pekingben. A politikai vezetés többször is utasítást adott a tér kiürítésére, ez azonban kudarcba fulladt. A kormány később, az események lezárulta után úgy fogalmazott: érezték, hogy kicsúszik a kezükből az irányítás, anarchia fenyegetett. Május 19-én hajnalban Csao Ce-jang pártfőtitkár és Li Peng miniszterelnök meglátogatták a tüntetőket a Tienanmen téren, ahol a pártfőtitkár az éhségsztrájk befejezését kérte. Néhány órával később Csao Ce-jang, aki hajlandó lett volna a követelések egy részét teljesíteni, alul marad a Központi Bizottságban, többségben voltak ugyanis a hadsereg bevetését sürgető vezetők. Li Peng éjjel szükségállapotot rendelt el, betiltotta a tárgyalásokat, és bejelentette, hogy tankok érkeztek Pekingbe, hogy rendet tegyenek. Június 4-én, a „véres vasárnapon” aztán a kínai hadsereg vidékről felhozott páncélos és gépesített csapatai behatoltak a Tienanmen térre, ahol az összecsapásban becslések szerint több százan haltak meg, és több ezerre rúgott a sebesültek száma, az ezt követő letartoztatási hullámban pedig számos diákvezetőt elfogtak, és évekig börtönben tartottak.
Ezzel a tettel a politikai vezetés erőszakosan elfojtotta a kibontakozó demokrácia-mozgalmat, és megbénította a társadalmi reformok folytatásának lehetőségeit, megerősítette viszont a pártvezetést. Teng Hsziao-ping a kilencvenes évek elején aztán meghirdette azt a profitelvekre alapozott gazdasági reformot, amelynek hatásaként a nemzetközi tőke végül megjelent a kínai piacon. A tüntetés leverése óta az egyetemek környékén évről évre összegyűlnek azok, akik elítélik a ’89-es véres eseményeket, és megvetésük kifejezésére – különösen a diáktüntetés évfordulóin – gyakran kicsi üvegpalackokat törnek össze. Ennek a szimbolikus cselekedetnek az oka, hogy Hsziao-ping neve azonos hangzású a "kis üveg"-et jelentő kínai szóval.
A kínai vezetés 1989 óta sem hajlandó elismerni a Tienanmen téri mészárlást, három évvel ezelőtt például csak egy rövid és rideg nyilatkozatot adott közre az évfordulóra. "Ami a 1980-as évek végén történt politikai felfordulást illeti, Kína már régen levonta a következtetéseket. Erről nem kívánok többet mondani" - közölte a külügyi szóvivő. A kínai fiatalok körében információk szerint egyre kisebb jelentőségűnek számít az esemény. A kommunista vezetés ennek ellenére elővigyázatos: az évforduló előtt minden évben ideiglenesen őrizetbe veszi, vagy házi őrizetbe helyezi azokat a másként gondolkodó értelmiségieket, akik tüntetést szervezhetnének. A kormány hivatalosan még mindig ellenforradalomnak tekinti az 1989-es Tienanmen-téri eseményeket.
Ki tudja, hányan...
Arról, hogy pontosan hány embert öltek vagy sebesítettek meg, illetve hogy hányan kerültek börtönbe a diáktüntetés leverése után, még ma sem áll rendelkezésre pontos adat. A kínai vezetés által közölt információk szerint összesen 200 halottja volt az összecsapásoknak, közülük pedig a hatóságok szerint csak 36-an voltak diákok. Az áldozatul esett diákok anyáinak 1991 óta működő szervezete viszont arra emlékeztet, hogy 189 áldozatot azonosítottak, köztük 71 diákot a tüntetés leverése után. Egy másik emberi jogi szervezet, a hongkongi Információs Központ az Emberi Jogokért és a Demokráciáért azt közölte, hogy mintegy 20 ezerre tehető azoknak a száma, akiket országszerte letartóztattak a Tienanmen-téri tüntetések nyomán. Közülük 15 ezer ellen indult eljárás „ellenforradalmi tevékenység” és más bűntettek címén. 70 halálos ítélet is született, amelyeket azonnal végre is hajtottak. A New York-i székhelyű emberi jogvédő szervezet, a Human Rights Watch egy évvel ezelőtt követelte, hogy a pekingi vezetés tegye közzé a tüntetés áldozatainak, sebesültjeinek, és bebörtönzöttjeinek teljes listáját, ezt a kínai vezetés máig nem teljesítette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése