Lassan kihalnak a japánok

Japán 128 milliós lakossága 2050-re 100 millióra csökkenhet, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak. A probléma már évtizedek óta fennáll, de a kormányzat eddigi intézkedései hatástalannak bizonyultak. Mi lehet a kiút?

Mindenhol a fejlett világban problémát jelent a csökkenő születésszám, az öregedő társadalom. Ahhoz, hogy egy ország jelenlegi népességének számát fenntartsa, az egy nőre jutó gyermekek számának minimum 2,07-nek kell lennie. Ehhez képest Japánban 1,3 ez a mutató, ami 1950 óta 4,5-ről süllyedt ilyen veszélyesen alacsony szintre - ez még a fejlett országok között is az egyik legrosszabb érték. Összehasonlításképpen az USA-ban 2,12 gyermek jut egy nőre, ami szintén alacsony érték a fejlődő világhoz képest, de még elegendő a populáció szinten tartására.

A kevés gyermek miatt a lakosság számának csökkenése mellett egyre nehezebbé válik a szociális rendszer fenntartása, és a növekvő számú nyugdíjas eltartása, különösen, ha arra gondolunk, hogy Japánban az egyik legmagasabb a várható élettartam a világon. További gond, hogy a keresőképes korosztály csökkenésével a kereslet is csökken, ami visszaveti a gazdasági teljesítményt is, ami pedig visszaveti az állami bevételeket. Ennek megoldása lehet olyan technológia-igényes iparágaknak a fejlesztése, melyek kevesebb munkaerővel is nagyobb bevételt tudnak termelni, mint például bio-, nanotechnológia, vagy az űrkutatás.

A gyermekek csökkenő száma mögött olyan általános okok állnak, mint a nők egyre nagyobb részvétele az oktatásban, a dolgozó nők számának növekedése, és a fogamzásgátló szerek elérhetőségének növekedése. Japánban specifikus indok viszont a gyermekek oktatásának magas költsége, mivel a szigetországban főként magániskolákban folyik a tanítás.

Ezeket a jelentős kiadásokat ellensúlyozhatja a kormány különböző juttatásokkal, amire történtek is törekvések. Három éves korig 10 000 yen (kb. 20 000 Ft), afölött pedig 5 000 yen (kb.12 000 Ft) jár a szülőknek minden egyes gyermek után, és ha valaki több mint három gyereket vállal, akkor gyermekenként plusz 10 000 yent kap. Ezek a kiadások a jelenlegi recesszióban nagy terhet jelentenek a japán államháztartás számára, így még fájóbb, hogy az adatok azt mutatják, hogy a japán kormányok próbálkozásai az utóbbi évtizedekben hatás nélkül maradtak. A politikusok most csak egyetlen dologban értenek egyet, hogy valamit sürgősen tenni kell a folyamat megfordítására, de hogy mi lenne a megfelelő lépés, azt egyelőre homály fedi.

Szociológiai indokok is vannak ugyanis a háttérben: a Japánban korábban erős hagyományos értékrend eltűnőben van, és a női emancipáció miatt a nők növekvő mértékben utasítják el az anyaszerepet, vagy tolják ki 30-40 éves korukra. A gyengébbik nem elégedetlen a jövőképpel, és keveslik, hogy a kormány a GDP mindössze 2%-át fordítja gyermekgondozási támogatásra.

A központi intézkedések mellett a hangsúly kezd áttolódni a helyi és vállalati szintű törekvésekre. Hiába ad juttatásokat az állam, vagy teremt óvodákat (pl. a néhány éve elkezdett Angyal Program keretében), ha az egyes emberek bizonytalannak érzik az egzisztenciájukat és a munkahelyüket. Ennek érdekében a vállalatokat igyekeznek nagyobb társadalmi felelősségvállalásra ösztönözni, hogy valóban megfelelő körülményeket teremtsenek, ne csak a szavak, de a tettek terén is. Csökkentsék a túlórák számát, biztosítsák a munkahelyeket a visszatérő anyák számára, és rugalmasabb munkaidővel támogassák a gyermeket nevelőket.

Ha az intézkedések nem lesznek hatásosak, akkor a jelenleg is rossz adatok katasztrofálissá válhatnak. Az aktuális 13%-ról 11%-ra csökkenhet a 15 év alattiak aránya a következő néhány évben, míg a 65 év felettiek aránya 22,5%-ról 29%-ra nőhet.

http://kitekinto.hu/kelet-azsia/2009/06/16/lassan_elfogynak_a_japanok/