Az amerikaiaknak ott a sas, az oroszoknak a medve, a kínaiaknak a panda. És mi a helyzet az európaiakkal? Egy állatszimbólum segítene ellensúlyozni a tizenkét csillagos zászló és beethoven-i örömóda hivatalos státuszának hiányát.
Az Európai Unió 2009-et a kreativitás és az innováció évének nyilvánította. A Bizottság még egy szlogennel is előállt ez alkalomból: „Kitalálni. Alkotni. Újítani”. A francia La Tribune élt a lehetőséggel és megtette a maga javaslatát: találjunk állatszimbólumot az uniónak.
„Állatszimbólum Európának? Remek ötlet!”, lelkendezik az Európai Parlament alkotmányügyi bizottságának elnöke. Jo Leinen lelkesedésének az lehet a magyarázata, hogy az Európai Uniót jelenleg elég nehéz megszemélyesíteni. „Egy állatjelkép közelebb hozná Európát a polgárokhoz”, folytatja a német képviselő. Nicolas Sarkozynek egy fél évre sikerült arculatot kölcsönöznie Európának. Máskülönben azonban igen nehéz dolga van annak újságírónak, aki nem zászlókkal, hivatali épületekkel vagy „családi fotókkal” akarja illusztrálni a huszonhetekről szóló írását!
Van, aki mégis megpróbálja. A pénzügyi válságra adott európai válaszlépésekről szóló cikkéhez a New York Times egy bronzbika képét választotta. A spanyolok bizonyára örvendeztek, de vajon magára ismert-e minden európai? Az amerikaiak persze értették, hogy Európáról, és nem a Wall Streetről van szó, amelynek a közepén a híres „bullish” szobor bőg…
Az állatszimbólum segítene ellensúlyozni a tizenkét csillagos zászló és beethoven-i örömóda hivatalos státuszának hiányát. Elkerülendő ugyanis, hogy a lisszaboni szerződés túlságosan emlékeztessen a franciák és a hollandok által visszadobott Alkotmányra, minden jelkép – köztük e kettő is – kikerült az ez évben ratifikálandó dokumentumból. Az európai képviselők úgy döntöttek, mégis megtűrik őket a falaikon belül, hiszen „ezek a jelképek elősegítik az európai összefogást, megfoghatóbbá teszik Európát”.
A legtöbb tagországnak már van állatjelképe
Az Unió legtöbb országában tovább élnek a heraldikából örökölt állatszimbólumok. Az európai állatkertben kétségtelenül az oroszlán a király. Finnországtól Spanyolországig, az Egyesült Királyságtól a Cseh Köztársaságig előkelő helyet foglal el a hivatalos dokumentumokon. Érthető: az oroszlán a hatalom, a bölcsesség és az igazságosság megtestesítője. A sas inkább a Rajnától keletre fekvő országokban népszerű. A németek, az osztrákok és a lengyelek erősen kötődnek az erő és a tekintély eme jelképéhez.
A franciák ezen a téren is különcnek számítanak: a jó öreg kakas még a római uralom idejében jelent meg Gallföldön. A latin "Gallus" egyszerre jelent „gall”-t és „kakas”-t. A rossz nyelvek szerint egyetlen más állat sem adhatta volna jobban vissza a franciák soviniszta lelkületét: „a kakas az egyetlen állat, amely a trágyadomb tetején is dalol!", hallani olykor a franciák némely szomszédjától. Másképpen szólva, kevés rá az esély, hogy Franciaország széles körben elfogadtassa a kabalaállatát.
Vajon melyik állat jelképezi a legjobban az európai sokszínűséget? A La Tribune egy listát nyújtott át az Európai Parlament alkotmányügyi bizottságának, amely kész volt együttműködni az kezdeményezőkkel. Mindenképpen szükség volt egy előzetes szelekcióra. Az adott állatnak egy egész közösség egyezményes jelképének kell lenni, már amennyiben nem magától értetődő a választás, mint az új-zélandi kiwi vagy az ausztráliai kenguru esetében, amelyek fajuk egyetlen képviselői az adott országban.
A listavezető legitimitását a kontinens nevének eredettörténete biztosítja. A görög mitológia szerint Európa föníciai hercegnőt Zeusz rabolta el, miután fehér bikává változott, hogy észrevétlenül becserkészhesse. „Nem tudok elképzelni más lehetőséget, mint a bika”, magyarázza Michel Pastoureau, címerszakértő. „Máskülönben olyan lenne, mintha megtagadnánk annak a huszonöt évszázadnak a történelmét, amely során mindig a bika jelképezte Európát.” A szóban forgó kérődző tehát nélkülözhetetlen tagja a bestiáriumnak.
Ugyanakkor néhány más javaslat is megérdemli, hogy elidőzzünk felette.
Teknőstestű, sárkányfejű
Valéry Giscard d'Estaing például a „sárkány-teknőst” választotta az Európai alkotmány elkészítésének jelképéül. Kicsinyke porcelánbarátja a viták során az elnöki asztalon foglalt helyet. A teknőstestű, sárkányfejű lény a hosszú élet szimbóluma a kínai mitológiában. Az elnök úr számára az „óvatos, ugyanakkor céltudatos haladást” jelképezi. Akárcsak a Konvent, „a sárkány-teknős is fokozatosan haladt előre, a megfelelő pillanatban, karmaiba ragadva a végső szöveget.” Az eredményt ismerjük. Talán jobb egy létező állatnál maradni.
Eric Baratay, az ember és állat közötti kapcsolat történetének szakértője úgy véli, hogy az Európát megtestesítő állatnak egyszerűnek kell lennie: „nem szabad, hogy az emberek eltöprengjenek a dolgon.” Alain Guggenbühl az Európai Közigazgatási Intézet munkatársát az európai integrációs folyamat az elefántra, erre a „robusztus, ám lomha mozgású állatra” emlékezteti.
Mario Telo, a Brüsszeli Szabadegyetem Politikatudományi Intézetének igazgatója is helyesnek tartja a fenti észrevételt, de ő inkább a teknősre (az igazira) szavaz: „erős, mégis lassú, és békés.” Az első pillantásra oly különbözőnek tűnő állat hasonló szimbolikus tulajdonságokkal bír. Ugyanakkor van néhány hibájuk is: a teknős néma, az elefánt pedig nem őshonos Európában. Ez mellesleg az oroszlánra is igaz, de tekintve, hogy már egy tucat európai országban bömböl, az állatok királyának, demokratikus okokból, szerepelnie kell a listán.
Jo Leinen-nek van még egy ötlete. Tekintve, hogy az Európai Unió a háborúellenesség szellemében jött létre, és legfőbb jellemzői a béke és a dialógus, az európai képviselő a galambra voksol. Eric Baratay szerint egy madár valóban megfelelő jelképe lehetne az európai egyesülésnek: „a madarak felülemelkednek a határokon, átrepülik őket”. Tény, hogy a sas több európai országnak is jelképe, „de túlságosan harcias”. A történelemprofesszor inkább a bölcsességet megtestesítő bagolyt részesíti előnyben. Ez az állat egyébként már Görögország emblémája. „A bagoly azt az Európát jelképezné, amely a nemzetek közötti párbeszédben nem az erőszak nyelvét beszéli”.
Galamb vagy bika?
Az Európai Parlament alkotmányügyi bizottságának átnyújtott listán végül a bika, a teknős, az elefánt, az oroszlán, a galamb és a bagoly kapott helyet. A bizottság néhány euroszkeptikus tagja jobbnak látta figyelmen kívül hagyni a listát, és igen szellemesen a rákot, a sünt és a lajhárt ajánlotta. Azok, akik belementek a játékba, a „behúzott kézifék” szinonimájának számító teknőst és elefántot nem találták meggyőzőnek. Az oroszlán és a bagoly is alig ért el jobb eredményt, az elsőt „közhelyes”-nek, a másodikat „unalmas”-nak ítélték.
A szavazatok összeszámlálásánál két állat osztozott az első helyen: a galamb és a bika. A bikaviadalért rajongó képviselőkből ez utóbbi lelkesedést – „toro, toro, toro!” – váltott ki, mások azonban „macsó”-nak, sőt, „agresszív”-nek tartották. A galambbal ugyanez történt, egyesek szerint „csodálatos jelképe lenne nem csupán a békének, de az európai kultúrának is, ha a Picasso által rajzolt galambot választanánk”. A többiek viszont úgy vélték, „nem túl eredeti” és „túlságosan katolikus”. Dönteni kellene tehát. És miért ne vállalhatnák magukra ezt a feladatot maguk az európaiak? Bizonyára szórakoztatóbb lenne, mint az Alkotmány 448 cikkelye…
http://kitekinto.hu/europa/2009/02/04/milyen_allat_az_europai_unio__bestiarium_tanacstalanoknak&lap=1
