Szeptember 14-én parlamenti választásokat tartanak NorvégiábanA legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a szeptember 14-i norvég parlamenti választásokat követően a jelenlegi balközép kormánykoalíció újabb négy évre maradhat hatalmon.
Az elmúlt héten a Norstat által közzétett adatok azt mutatják, hogy a 169 fős norvég parlamentben (Storting) a Norvég Munkáspárt, a Szocialista Bal Párt és a Centrumpárt együtt a szavazatok mintegy 46%-ával 82-83 helyre számíthat. Ez visszaesés lenne a jelenlegi 87 mandátumhoz képest, ugyanakkor több oka is lehet annak, hogy majd ők alakíthatnak kormányt. A gazdasági válságkezelésben a Jens Stoltenberg vezette kabinet olyan sikeres volt, hogy míg más országokban megszorításokat kellett bevezetni újabb pénzforrások felszabadításáért, addig a norvég „vörös-zöld koalíciónak” nevezett kormány továbbra is rendelkezik elkölthető tartalékokkal. Ezzel szokatlanul jó helyzetben van Európa baloldali kormányaihoz képest, ám önmagában mindez még nem lenne elegendő indok a folytatásra.
Sokkalta jelentősebb tényező az, hogy a felmérések szerint a második legerősebbnek számító, bevándorlóellenes Haladás Párttal a Konzervatív Párton kívül egyetlen párt sem hajlandó együttműködni. Így ha többségbe is kerülnek a jelenleg ellenzékben levő jobboldali pártok a választások eredményeként, a jelenlegi kormánykoalíciónak együttesen nagy esélye van arra, hogy így is folytathatja a skandináv állam irányítását. Ebben az esetben a norvég alkotmány értelmében a király ismét Jens Stoltenberget, a Norvég Munkáspárt vezetőjét kérheti fel miniszterelnöknek.
A választásokra az idén Norvégia 19 megyéjében 24 pártnak sikerült pártlistát állítania, ami azt jelenti, hogy összesen közel 3700-an indulnak a 169 mandátum megszerzéséért. Az országban a világon egyedülálló módon, nem a nemzeti nyelven, hanem nagyrészt dánul írt alkotmány és a választási törvény értelmében a mintegy 3,5 millió szavazásra jogosult állampolgár arányos, nyitott listás rendszer alapján adhatja le voksát a képviselőjelöltekre. 150 mandátumot közvetlenül szereznek meg a képviselők, a maradék 19-et pedig arányosan osztják szét a négyszázalékos parlamenti küszöböt átlépő pártok között. A megyénkénti mandátumelosztást nyolcévente vizsgálják felül egy olyan formula alapján, mely a terület méretét és lakosságát is figyelembe veszi. Ekkor mérik fel, hogy ahogy az alkotmány fogalmaz, „az egyes közigazgatási körzetekben hány 18 éves vagy annál idősebb jelenleg állandó lakóhellyel rendelkező vagy (bár külföldön élő, azonban) korábban állandó lakóhellyel rendelkező lakos van.”
Habár rendkívül demokratikusnak tűnik mindez, azonban több nemzetközi szervezet, így az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) is bírálatokat fogalmazott meg a rendszer valódi demokratikus voltával kapcsolatban.
Norvégia ugyanis államformáját tekintve alkotmányos monarchia, melyben az államfő az uralkodó, aki ily módon nem választás útján, hanem öröklés alapján lesz az állam feje. Emellett az alkotmány hivatalos államvallást, a luteránust is megállapítja. A hivatal szerint ez szintén aggályos, hiszen így sérül a vallásszabadság eszménye. További kritikaként fogalmazza meg, hogy attól függően, hogy egy választó hol él, a szavazatának a súlya is változik. A választási rendszerben a ritkábban lakott, nagyobb vidéki körzetek több képviselőt küldhetnek, mint a sűrűn lakott városok. Ez ahhoz vezethet, hogy akár 2,5-szeres különbség is kialakulhat a különböző területeken leadott szavazatok súlyai között. Arról már nem is beszélve, hogy a statisztikák szerint a lakosság mintegy tizedét kitevő bevándorlók szinte sehogyan sincsenek képviselve, alig vannak a pártlistákon és így a mostani választásokon is egy-kettő kisebbségi jelöltnek van csak esélye a parlamenti mandátumra. Mindazonáltal igaz, hogy a parlamenti választásokkal párhuzamosan az egyik legnagyobb norvég kisebbség, a számi (vagy több nyelvben egyébként helytelenül használt lapp) nép a saját képviselő testületébe külön választásokat tart, amely komoly beleszólással bír a norvég belpolitikába.
A hivatal mindezek mellett kétségessé teszi annak a választási törvényben lefektett szabálynak a demokratikus voltát is, miszerint a pártok szabadon rátehetik listájukra bármely választópolgárt annak beleegyezése nélkül is, és csak a mandátum elfogadásához kell a képviselőjelölt hozzájárulása.
Mindezek alapján a Norvég Helsinki Bizottság kérésére már a választások kampányküzdelmei során, majd a szavazás napján is az ODIHR harminc nemzetközi megfigyelője van jelen az országban, hogy a küzdelem tisztaságát vizsgálja. A kampány során eddig nem voltak komoly kihágások, ami főként a minden párt számára világosan meghatározott kereteknek és a pártok között a szabályokról való megegyezésnek köszönhető. Bár nincsen hivatalosan meghatározott kampányidőszak, az egyeztetések eredményeként júliustól kezdett el a legtöbb politikai csoport aktivizálódni. A norvég médiatörvény értelmében a pártok számára tilos a televízió alkalmazása, kivétel egy ún. „szabad csatorna”, amit a Kulturális és Egyházügyi Minisztérium tart fönn, ám ez kevés emberhez ér el és így alacsony nézettségű. A pártok ily módon főként az újságok hasábjait, az óriásplakátokat, valamint az internetet használják fel programjaik ismertetésére, valamint a személyes találkozók során igyekeznek támogatókat toborozni.
A kampányfinanszírozás során nincsenek pontosan meghatározott határok, ám az átláthatóságot tartják szem előtt. A pártok legnagyobb bevétele a legutóbbi választásokon elért százalékos arányok alapján az állami támogatásokból érkezik, de magánpénz alkalmazása sem tiltott, ha pontos elszámolás készül róla.
A kampány során az eddigi tapasztalatok alapján elmondható, hogy a legfontosabb témák, amelyek megosztják a pártokat a gazdasági helyzet javításának mikéntje ill. az egészségügy, az oktatás és a környezetvédelem jövőbeli irányvonalainak kialakítása. A választási győzelem legfőbb esélyesének tartott Munkáspárt és a mintegy 7%-os támogatottságú Szocialista Balpárt alapvetően a szociáldemokrata értékekre hivatkozva a gazdasági és társadalmi egyenlőséget és az ingyenes, mindenki számára elérhető oktatást állította a középpontba, de emellett a Centrumpárt felé továbbra is kacsingatva a környezettudatosság, a vidéki lakosság, a gazdálkodók érdekvédelme is hangsúlyos szerepet játszik kampányukban.
Ezzel éles ellentétben áll a második legerősebb pártnak tartott populista, jobboldali Haladás Párt, mely saját megfogalmazása szerint „a norvég és északi hagyományok alapján, a protestáns és humanista értékekre alapozva” radikális adócsökkentést és az állam által az egyén életébe való lehető legkisebb beavatkozását tűzte zászlajára. Ugyanakkor államilag támogatott egyetemeket szeretne látni, ahol mindenki egyenlő esélyt kap a felemelkedésre. A legradikálisabb gondolatai a bevándorlók kapcsán vannak. A párt csak a norvégul gyorsan megtanulni képes embereket tartaná meg az országban, azokat, akik erre képtelenek, kiutasítaná.
Közel 5%-ra számíthat a Liberális Párt és a Kereszténydemokrata Párt is. Előbbi a liberális értékek – a tolerancia és a másság elfogadása – mellett eltörölné a Norvég Egyház mint állami egyház szerepét és az állami iskolák mellett fenntartana magas színvonalú magániskolákat is, a környzettudatosság számukra is jelentős. A 2001 és 2005 között kormányon levő kereszténydemokraták hagyományos konzervatív értékeket hangsúlyoznak, a családot a középpontba helyezve, éles ellentétben az abortusz és az eutanázia legalizálásával. Ugyanakkor nem ellenzi a melegek együttélését, csak a házasságkötésük lehetőségét, amit elképzelhetetlennek tart. A két utóbbi párt és a Haladás Párt között kíván híd szerepet betölteni a továbbra is harmadik legnagyobb pártnak számító Konzervatív Párt, amely támogatja a melegek házasságát és emellett a szabadpiaci verseny mellett kampányol.
A szavazásra jogosult választópolgárok külföldről már július 1-je óta leadhatják voksaikat és a helyi hatóságok dönthettek úgy, hogy már a hivatalos szavazást megelőző napon, szeptember 13-án is lehetőséget biztosítanak a szavazásra. Ez utóbbival mintegy 200 önkormányzat élt. Nagy valószínűséggel szeptember 15-én reggelre megtudjuk, mely pártok fogják irányítani a következő években az északi államot.
http://kitekinto.hu/europa/2009/08/20/egy_orszag_ahol_meg_a_baloldal_nyer(het)
