A ruszinok karácsony előestéjét tartották megfelelő időnek arra, hogy tudassák Moszkvával az ukránoktól való függetlenségük elismerésének az igényét. Sokakat meglepett a bejelentés, jóllehet már korábban is számos jel mutatott ebbe az irányba.
A ruszinok több mint egymilliós népességgel rendelkeznek, leginkább Ukrajnában, ám a határokon átlépve Szlovákiában, Lengyelországban és Romániában is megtalálhatóak. (Nehezen elképzelhető egyébként, hogy a "határontúli" ruszinok tétlenek maradnának az ukrán területen élők függetlenedése után, és mivel a többi ország NATO-, illetve EU-tag is, az akció végkimenetele nem tekinthető pusztán a ruszin-ukrán-orosz háromszög ügyének.) Ukrajna hivatalosan nem ismeri el őket ruszin kisebbségként, csupán az ukrajnai nemzetiségek egyik alcsoportjaként tartja őket számon.
A ruszinok javarészt az ukrán Zakarpatia tartományban tömörülnek, és mivel annak összlakossága 1,25 millió fő körül mozog, jelentős számban képviseltetik magukat a térségben. Ugyan már eddig is bizonyos autonómiát élvezhettek Ukrajnán belül, a ruszinok ezt szeretnék most kiterjeszteni Kijevvel szemben, aminek folyamatosan hangot is adnak.
A függetlenség érlelődése
A kárpátaljai ruszinok október 25-én tartották második európai kongresszusukat, ahol megvitatták Ukrajnához fűződő viszonyukat. Többszáz – nyíltan orosz-barát – delegált vett részt a találkozón, amelyen egy a Moszkvai Patriarchátushoz kötődő ortodox pap, Dmitrij Szodor elnökölt. Akkor azzal a megjegyzéssel zárta a konferenciát, hogy a ruszin entitást egy független ruszin állam formájában kell helyreállítani – legkésőbb a 2008-as év végéig.
A ruszinok ezúttal eltekintettek a megszokott formális kérvényezéstől: egyszerűen Ukrajna legnagyobb szomszédjához, Oroszországhoz fordultak, abban reménykedve, hogy Abháziát és Dél-Oszétiát követően az ő függetlenségüket is elismeri Moszkva. Nem véletlenül esett az oroszokra a választás, hiszen már februártól – Koszovó Szerbiától való elszakadása után – támogatást kaptak a szeparatista ruszinok, legfőbb feladatul pedig Moszkva – saját terveivel összhangban – az ukrán kormány destabilizálását jelölték ki számukra. A nyugati államok ekkor még nem vették kellőképpen komolyan Oroszország lépéseit.
Pofon Ukrajnának
Koszovó után számos szeparatista törekvést támogathatnának az oroszok, a ruszinok megmozdulása azonban több okból kifolyólag is összecseng Moszkva terveivel. Egyrészt a ruszinok megkönnyítenék az Ukrajna fölötti orosz irányítás növelését, amely elsőrendű célkitűzéssé vált az orosz döntéshozók számára. Az orosz energiaexport mintegy 90%-a halad át Ukrajnán, és a Kreml szemszögéből megengedhetetlen, hogy az ország nyugati befolyási övezet legyen. A ruszin népesség területi elhelyezkedése stratégiai fontossággal bír, hiszen a Nyugat és Oroszország közti természetes határ, a Kárpátok vonulatát lakják. Ugyanezen terület már csak azért is fontos, mert ott haladnak végig az Európába vezető főbb gázvezetékek. Az akció másrészről kitűnő lehetőséget nyújt Moszkvának, hogy visszavágjon a Nyugatnak, amiért elismerte Koszovó függetlenségét.
Ukrajnát tehát rendkívül kellemetlenül érinti a ruszin mozgolódás, és a közeljövőben megpróbál mindent megtenni annak érdekében, hogy elhallgattassa a ruszin vezetőket. Most elsősorban az oroszoknak kell dönteniük; vagy elismerik a szakadár állam függetlenségét, és ezzel vállalják a fokozódó feszültséget egy már amúgy is megosztott és működésképtelennek tűnő állammal, vagy az ukránokkal kiegyezve megőrzik az ország területi integritását. Ez utóbbi verziónak alighanem komoly ára van: Oroszország cserébe még közelebb húzhatja magához Ukrajnát.
http://kitekinto.hu/europa/2009/01/06/robbanhat_karpatalja/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése