Szomáliával mindenki megégeti a kezét: az ENSZ és Amerika után ezt most Etiópiának is meg kellett tapasztalnia. Persze sejthették volna...
2007 januárja. A győzedelmes etióp csapatok éppen most foglalták el egy gyors és látványos hadjárattal Szomália egész területét, elűzve a mérsékelt és radikális iszlamistákból álló Iszlám Törvényszékek Unióját (UIC), amely előtte nem sokkal Etiópia elleni dzsihádra szólította fel az igazhitűeket. Bár sokan azt prognosztizálták, hogy Etiópia komoly ellenállásra fog ütközni Szomáliában az iszlamisták részéről, a harcok csak néhány napig tartanak, és az UIC máris felbomlott, vezetősége fejvesztve menekül Kenya felé vagy illegalitásba vonul.
Az etióp csapatok "hátán" visszatér a fővárosba, Mogadishuba, az eleddig népszerűtlen és hatástalan átmeneti kormány (TFG), melyet két évvel korábban alakítottak meg - a nemzetközi közösség és főleg Etiópia támogatásával - a szomáliai klánok képviselői. A keresztény Etiópia győzelme teljes, Washington pedig - afrikai szövetségese sikerén felbuzdulva - egy újabb győzelmet könyvel el a terrorizmus elleni globális háborúban. De sajnos két év alatt sokat fordul a világ.
Győzelemből vereség
2009 januárja. Meles Zenawi etióp miniszterelnök bejelenti, hogy a Szomáliát megszállva tartó csapatai megkezdték a kivonulást az ország területéről. Az első katonai teherautók már el is hagyják Mogadishut, a várost, amely ma veszélyesebb mint valaha, amelynek utcáit az újra megerősödött iszlamisták az elmúlt két évben pokollá tették a gyűlölt etiópok megszállók számára.
Az állandó merényletek és utcai harcok, a növekvő háborús költségek és a sikerre való teljes kilátástalanság demoralizálja Etiópiát, amely 2008 végére nem lát más megoldást, mint a kivonulást. Utánam az özönvíz - gondolhatják Addisz Abebában. "Búcsúzásképp" az iszlamisták még robbantanak egy útszéli bombát, amely két etióp katonát megöl. Ők, akárcsak 1500 bajtársuk, már soha nem térnek haza. A teljes győzelem, és a vereség beismerését jelentő kivonulás között csupán 24 hónap telik el.
Mint Saigonban...
Hasonló a helyzet ahhoz, mint amikor az USA Vietnamból vagy a Szovjetunió Afganisztánból kényszerült vesztesen kivonulni, hiszen a regionális nagyhatalom, a 80 milliós Etiópia tapasztalt és - afrikai viszonylatban - jól felszerelt seregével ugyanúgy vereséget szenvedett egy sokkal kisebb létszámú és szervezetlen ellenféltől, mint a szuperhatalmak a hideghánorúban. A különbság talán csak az, hogy az etiópok pontosan ismerhették a ellenfelük erejét, hiszen a 90-es években egy amerikaiak által vezetett modern ENSZ-békefenntartó misszióval is sikeresen szembeszálltak már a szomáliai hadurak...
Amit a kivonuló etióp katonák most Szomáliában hátrahagynak, az a teljes káosz és hatalmi űr. Az etiópok által a nép nyakába ültetett, és gyakorlatilag működésképtelen átmeneti kormány vezetője, Abdullahi Yusuf elnök ugyan 2008 utolsó napjaiban lemondott, ám nem valószínű, hogy ez elegendő lenne a korrupt kormányban csalódott szomálik bizalmának a visszaszerzésére.
Sokkal valószínűbb, hogy a TFG helyett a különböző fegyveres csoportok - akik közül az iszlamisták csak az egyik, de nem az egyetlen erő - lesznek a főszereplők. A kívülről rendszerint egységesnek tűnő iszlamisták már most legalább három, egymással szemben álló frakcióra bomlottak, így már be is következett az, amit az International Crisis Group decemberi jelentésében prognosztizált, vagyis hogy az etiópok kivonulásával megszűnhet az összetartó erő az etióp-ellenes csoportok között, és a kialakult hatalmi vákuumban egymásnak esnek. Mint oly gyakran az 1991 óta tartó anarchikus években, a szomálik csak addig szüneteltették a harcot egymás ellen, amíg volt közös ellenség.
http://kitekinto.hu/afrika/2009/01/11/etiopia_jott_gyzott_vesztett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése