Közép-ázsiai tárgyalások még sosem zajlottak le nagy hirtelenséggel. Most azonban az afganisztáni helyzet miatt Washingtonnak égető szüksége van a mihamarabbi alkura és egy új utánpótlási útvonalra.
Az első releváns esemény még december elején történt, amikor Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök Henry Kissingerrel mint a Fehér Ház nem hivatalos tanácsadójával találkozott. Először úgy tűnt, nem övezte siker a beszélgetést, hiszen az elkövetkező napokban Moszkva számos védelmi együttműködési szerződést kötött Washingtonnal nem igazán szimpatizáló országokkal, jelesül Iránnal is. Amikor az USA az oroszok áldását mellőzve tárgyalásokat kezdett folytatni – David Petraeus tábornok, az afganisztáni hadműveletekért felelős nemzetközi erők parancsnoka által – a közép-ázsiai államokkal, Oroszország hamarosan azzal próbált visszavágni, hogy hasonlóképpen látogatásokat iktatott be az érintett államokban.
Közép-ázsiai tárgyalások még sosem zajlottak le nagy hirtelenséggel. A világ ezen térségében jellemzően akár évekig nyúlik a végső döntéshozás, különös tekintettel a védelmi jellegű megállapodásokra. Most azonban az afganisztáni helyzetének köszönhetően égetően szüksége van Washingtonnak a mihamarabbi alkura és egy új utánpótlási útvonalra.
Petraeust határidő sürgeti, az Obama-adminisztráció részére fel kell mutatnia az afganisztáni stratégiáját. A dokumentum a következő egy év alapcéljait foglalja össze, beleértve Pakisztán pozíciójának és a talibán utánpótlásának gyengítését is. A tárgyalások gyorsításának másik oka, hogy az amerikaiak már korábban arra az elhatározásra jutottak, hogy növelni kell az Afganisztánban állomásozó csapataik számát. Mind a NATO mind az USA érzi, hogy nem nagyon bízhatnak a pakisztáni útvonalakban, amelyeken az afganisztáni ellátás 75%-a érkezik. Sajátos módon csak akkor újulhat meg a bizalom a pakisztáni ellátással kapcsolatban, ha létezik mellettük pár alternatív utánpótlási útvonal is. Petraeus legutóbbi utazása és más mozgások alapján Közép-Ázsia élvez e témában prioritást. Oroszországot viszont nem lehet megkerülni a térségben, szükséges biztosítani Moszkva beleegyezését is.
Mire a tavasz beköszönt, mindkét fél műveleteire számítani lehet. A Pentagon erősítést fog küldeni, amint az lehetségessé válik, a katonáknak pedig több járműre, alkatrészekre, lőszerre, üzemanyagra és élelmiszerre lesz szükségük, és ezek közül néhánynak már azelőtt meg kellene érkeznie, mielőtt a csapatok, amelyek majd hasznát veszik, letáboroznak.
Mindezek ellenére az amerikai és az orosz fél is inkább azzal van elfoglalva, hogy a másik manővereire reagálnak. Még nem találkoztak egymással azóta, mióta egyáltalán Közép-Ázsia belekeveredett a tárgyalásokba. Oroszország csak olyan kommunikációt fogadna el, amely során maga Barack Obama elnök vagy Hillary Clinton külügyminiszter képviselné Washingtont. Szóbeszéd tárgya volt ugyan egy ilyen tárgyalás, de valahányszor az USA találkozást javasolt, Moszkva hátrálni kezdett. Az oroszok tudják, hogy az amerikaiaknak sürgős. Így remek helyzetben vannak, csak meg kell várniuk míg Washington olyan alkuval áll elő, amely messze túlmutatna Afganisztán kérdésén, és összefügg az orosz perifériát érintő moszkvai tervekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése