Szombaton 79 éves korában meghalt Jean Ferrat francia énekes és zeneszerző, akinek nevéhez számos világszerte ismert francia sanzon fűződik.
Jean Ferrat bársonyos, férfias, nem egyszer drámai hangja olyan számokat szólaltatott meg - nem csak a francia dalok szerelmesei számára - mint a Que serais-je sans toi (Mi lennék én nélküled?), Aimer a perdre la raison (Őrülten szeretni) vagy a C'est beau la vie (Az élet szép). Az énekes az 1970-es évektől a dél-franciaországi Ardeche hegység egyik településén élt, ez a vidék ihlette a talán legnagyobb sikerének számító La Montagne (A hegy) című dalát.
Jean Ferrat - igazi nevén Jean Tenenbaum - 1930-ben született egy szegény (Oroszországból emigrált) zsidó családban. A második világháborúban az apát Auschwitzba deportálták és ott halt meg, az akkor 11 éves Jeant a kommunista ellenállók mentették meg.
Ez meghatározta világfelfogását, egész életében elkötelezett művész volt, felemelte szavát a forradalmi eszmékért és a testvériségért. Ma France (Az én Franciaországom) című dalában Picasso és Éluard, Potemkin című sanzonjában a Patyomkin páncélos forradalmár matrózainak felkelése előtt tisztelgett (az utóbbi dalt 1965-ben kitiltották a televízióból), viszont Csehszlovákia 1968-as megszállása ellen Camarade (Elvtárs) című dalában tiltakozott.
Jean Ferrat nagy tisztelője és barátja volt Louis Aragonnak; a francia irodalom nagy alakjának számos versét (köztük az Elza szemeit) ő zenésítette meg.
Az utóbbi években ritkán mutatkozott a nyilvánosság előtt, eseménynek számított a nagybajszú, ősz énekes egy-egy televíziós fellépése. Pályafutása során mintegy 200 sanzont írt és tolmácsolt, nem egyet közülük a műfaj legszebbjei között tartanak számon.
Jean Ferrat halálával "a francia sanzon egy hajthatatlan felfogása is távozott" - hangoztatta Nicolas Sarkozy elnök szombati közleményében. A francia államfő hozzáfűzte: az énekes, aki "eltökélten ragaszkodott szabadságához és függetlenségéhez, egész életében személyes alkotásként fogta fel művészetét, mindig többre tartotta a hitelességet és a kiválóságot a fogyasztói szemléletnél és a kereskedelmi szabványoknál."
Marie-George Buffet, a Francia Kommunista Párt országos titkára közleményben tisztelgett az énekes előtt, aki egész életében "kritikus és igényes támogatást nyújtott" a pártnak anélkül, hogy annak tagja lett volna. George Moustaki, az énekes régi pályatársa azt hangsúlyozta, hogy Ferrat "elkötelezett művésznek számított.
"Franciaország egy része, egy egész nemzedék gyászol" - méltatta az énekest a France Info rádió. "Elment Jacques Brel, elment Georges Brassens, Léo Ferré, és most elment ő is, aki egyike volt az utolsó mohikánoknak."
http://kultura.hu/main.php?folderID=951&articleID=298232&ctag=articlelist&iid=1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése