A bolíviai kormány 130 évvel tengeri kijáratának az elvesztése után is a terület visszaszerzésének tervét dédelgeti, kisebb-nagyobb nemzetközi támogatást tudva nemzeti ügye mögött. Haditengerészetét addig is egy tavon állomásoztatja.
A Bolíviai Köztársaság minden év március 23-án ünnepli a „el Día del Mar” nevet viselő ünnepet, vagyis a Tenger Napját. 1879-ben ezen a napon bolíviaiak kis csoportja áldozta életét a chilei erők elleni harcban Calama kikötőjét védve, s erre emlékezve koszorúzzák meg a háború egyik hősi halált halt tisztjének, Eduardo Avaroának sírját. E nap kapcsán minden évben fel-felerősödnek az országnak tengeri kijáratot követelő hangok. Mindezt az idén a szomszédos Peru elnöke, Alan García a következőképp kommentálta: „Az volt a benyomásom, hogy Bolívia már régen feladta terveit a tengeri kijárattal kapcsolatosan,” majd hozzátette, „mi [Peru – a szerk.] mindig hangoztatjuk, hogy nem leszünk akadályai Bolívia tengerhez való kijutásának.”
A 130 évvel ezelőtti események azóta is alapjaiban határozzák meg Chile és Bolívia kapcsolatát, La Paz ugyanis az Amerikai Államok Szövetségének (OAS) minden egyes csúcstalálkozóján napirendre veteti a bolíviai partvidék kérdését. Az ügy első jelentősebb fordulata még 1975-ben következett be, mikor az akkori chilei elnök, Augusto Pinochet egy tíz kilométeres folyosó átadásáról próbált tárgyalásokat folytatni Bolíviával, ám a szomszédos Peru megakadályozta a területátadást, egy 1929-es békeszerződésre hivatkozva, melyben az szerepel, hogy Chile nem mondhat le olyan területekről, melyek egykor perui fennhatóság alá tartoztak. Ezt követően azonban mintegy két évtizedre homályba merült a téma, majd Hugo Chávez venezuelai elnök a 2004 novemberi Ibero-Amerikai Csúcstalálkozó ülésén tartott beszédében hangot adott elképzelésének, miszerint „egy nap bolíviai tengerben szeretne fürödni.” A mindezek ellenére általában kilátástalannak látszó küzdelem során olyan szentimentális projektek is voltak, mint amikor bolíviai iskolások leveleiből megalkották a világ leghosszabb levelét, melyet Kofi Annan, akkori ENSZ főtitkárnak küldtek el, hogy segítségét kérjék a bolíviai partvonal visszaadásában. Az időről időre felforrósodó hangulat a Tenger Napján szokott kicsúcsosodni, amikor a főváros hangszóróiból a tenger morajlását és fókák hangját hallgathatja az ember, és a demonstrálók az „éljen Bolívia, halál Chilére” jelszavakat skandáljak chilei zászlókat égetve. Nyugodtabb légkörben is rendkívül nehéz feladat lenne azonban egy 130 éve Chile integráns részét képező földterület átadása Bolíviának, amely jelen pillanatban is komoly privilégiumokat élvez számos chilei kikötőben, és amely évi mintegy 300,000 tonna bolíviai árut szállít chilei kikötőkön keresztül.
A következő generációk elkötelezettségének fenntartása érdekében az emlékezés napja mellett egy la pazi múzeum is őrzi Bolívia tengeri hatalmi státuszának emlékét; a Titicaca-tavon állomásoztatott haditengerészeti erők pedig azt hivatottak szimbolizálni, hogy La Paz csaknem másfél évszázad bekerítettség múltán is komolyan gondolja, hogy az országot megilleti a tengeri kijárat.
http://kitekinto.hu/latin-amerika/2009/03/31/tavon_allomasozik_a_haditengereszet/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése