Minden ítélet annyit ér, amennyit végrehajtanak belőle. Ezt a keserű tanulságot vonhatták le a botswanai busmanok, akik három éve hiába nyertek pert az állammal szemben, hiába mondta ki a legfelsőbb bíróság, hogy jogtalanul telepítették ki őket ősi földjeikről, ha alapvető megélhetési forrásuktól, a vadászattól megfosztják őket.
Néhány hete illegális vadászat vádjával hat busmant tartóztattak le a botswanai hatóságok, mert némi vacsorára valót ejtettek el a Kalahári Központi Vadrezervátum területén. Európai észjárással még helyeselnénk is az eljárást, csakhogy a busmanok évezredek óta élnek, vadásznak, gyűjtögetnek a Kalahári-sivatagban. Világméretű felháborodást keltett, amikor 1997 és 2002 között kétezer őslakost telepítettek ki a rezervátum területéről, s költöztettek be a fővárostól, Gaboronétől 300 km-re fekvő Kaudwane faluba, ahol nádkunyhókban tengetik életüket, „kirángatva" ősi környezetükből nem találják helyüket.
A 2006-os bírósági ítélet nyomán néhány tucatnyian visszaköltöztek a rezervátum hatalmas, 53 ezer négyzetkilométernyi területére, ahol még az összes busman (mintegy 50 ezer fő) is elveszne. Ám hiába várják az engedélyt, hogy ősi szokásai szerint vadászhassanak, a gaboronei kormány változatlanul köti az ebet a karóhoz, mondván vadrezervátumban nem engedhető meg a vadászat. Még akkor sem, ha az a maroknyi ember, aki ott és időtlen idők óta ebből él, dárdával, íjjal vajmi kevés kárt okozhat az állatállományban. Gordon Bennett ügyvéd, aki három éve is képviselte a busmanok érdekeit, némi óvadék ellenében elérte a letartóztatottak szabadon bocsátását. A pert, akárcsak néhány esztendeje, most is hatalmas társadalmi érdeklődés, szociológiai, már-már filozófiai vita kíséri.
Az őslakosok ügyét felkaroló, a ma is ősközösségi keretek között élő népek, törzsek hagyományainak, kultúrájának és életmódjának megőrzéséért harcoló londoni székhelyű Survival International szervezet azzal érvel, hogy egyrészt e tradíciók nem veszhetnek el, de ennél is fontosabb, hogy a busmanokat (és más hasonló népeket) nem szabad kiszakítani évezredek óta megszokott környezetükből, mert gyökértelenné válnak, s mind lelki, mind fizikai értelemben belepusztulnak a hirtelen változásba.
A botswanai kormányzat viszont képmutatással, önzéssel vádolja a „hagyományőrzőket". Azzal érvel, hogy vadrezervátumokba „zárva" vadakként kezelik e halászó-vadászó-gyűjtögető népeket, megfosztva őket a civilizációs fejlődés lehetőségétől. A vadrezervátumban ugyanis nincs, nem is lehet sem iskola, sem kórház, az oktatás és az egészségügy továbbra is a varázslók, boszorkánydoktorok kezében marad, konzerválva, sőt napról-napra növelve az elmaradottságot.
Mellékesen a gaboronei kormányzatnak igen komoly gazdasági érdeke is fűződhet a Kalahári Központi Vadrezervátum elnéptelenítéséhez. A sivatag szinte teljesen terméketlen homokja a geológusok szerint mesés gazdagságú gyémántlelőhelyeket takar. A Survival International szerint álnok a botswanai vezetés, ugyanis a politikusok a pompás vagyonnal kecsegtető kincs kiaknázása érdekében, és nem a vadállomány védelmében igyekeznek távol tartani a busmanokat a rezervátumtól.
http://nol.hu/kulfold/mar_a_busmanok_sem_vadaszhatnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése