2011. január 13., csütörtök

Sikeres női írók: A Bronte nővérek


A lányok Yorkshire-ben (Anglia) születtek egy ír-anglikán pap, Patrick Bronte és Maria Branwell gyermekeiként. 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapjukat káplánná nevezték ki. A következő évben édesanyjuk rákban halt meg, maga mögött hagyva öt lányát és egy fiát, akikre nővére Elizabeth Branwell vigyázott.
1824 júliusában a lányokat elküldték a Clergy Daughters Iskolába, Lancashire-be, ahol Maria és Elizabeth megbetegedtek, majd egy évre rá tuberkulózisban meghaltak. Charlotte később erről az iskoláról mintázta Lowoodot Jane Eyre című művében, Helen alakjában pedig két nővérére emlékezik. Otthon, a haworthi plébánián Charlotte és testvérei, Branwell, Emily és Anne egy képzeletbeli birodalmat fantáziáltak, melyről feljegyzéseket készítettek. Charlotte és Branwell egy Angria nevű királyságról írt történeteket, Anne és Emily pedig Gondalról költeményeket.
Charlotte 1839-ben családokhoz szerződött, nevelőnőként kezdett dolgozni, majd Emily-vel Brüsszelbe utazott. Beleszeretett nős tanáraába, Monseiur Heger-be. Ám külföldi tartózkodásuk nagynénjük, Elizabeth Branwell halála miatt nagyon rövidre sikeredett. Hazatérésük után Charlotte angolt, Emily pedig zenét tanított. Charlotte 1843 januárjában egyedül tért vissza Brüsszelbe. Életéből hiányzott a boldogság, egyedül érezte magát és honvágya volt, ezért 1844-ben végleg visszatért Haworthba. Az angoltanár és Villette című regényeihez Brüsszeli útjából merített ihletett.
A nővérek 1846 májusában Currer, Ellis és Acton Bell álnéven egy gyűjteményt adtak ki költeményeikből, amely nem keltett nagy érdeklődést, ennek ellenére a úgy döntöttek, hogy folytatják az írást, és elkezdtek dolgozni első regényeiken. Regényeik a hagyományos női szerepeket feszegették, így elég kemény kritikákat kaptak.

Charlotte első regényét, mely Az angoltanár címen jelent meg, visszautasította az a kiadó, amelyik Emily és Anne regényeit, az Üvöltő szeleket és az Agnes Greyt elfogadta. Második regénye, a Jane Eyre, mely nagyrészt önéletrajzi ihletésű, azonban nagy sikert aratott. Következő regénye, a Shirley két főszereplőjében testvéreinek állít emléket: a címszereplő Shirleyben Emilynek, Caroline-ban pedig Anne-nek állít emléket. Harmadik még életében megjelent regénye egyben az utolsó is volt. A Villette főszereplője, Lucy Snowe alakja szintén Charlotte jellemvonásait viseli, a történetet brüsszeli emlékei ihlették. Bár a könyvek sikere után egyre többször járt Londonban, sosem volt pár hétnél távolabb Haworthtól. 1854 júniusában férjhez ment apja segédlelkészéhez, Arthur Bell Nicholls-hoz, de a házasság nem tartott sokáig. Kilenc hónap múlva, terhessége idején halt meg tuberkulózisban. Egyes híresztelések szerint tífusz végzett vele, amit valószínűleg a Bronte háztartás legöregebb szolgálójától, Tabitha Ackroydtól kapott el, aki nem sokkal előtte halt meg. A családi kriptában van eltemetve a haworthi Szent Mihály-templomban, ahol Anne kivételével minden testvére nyugszik.
Emily 1847-ben publikálta egyetlen regényét, az Üvöltő szeleket három kötetben. Bár a mű szerkezete meglepte a kritikusokat, később az angol irodalom egyik klasszikusává vált. A könyvet 1850-ben Charlotte önálló regényként újra kiadatta, Emily igazi nevével. Szeptemberben, a bátyja temetése alatt megfázott, és mivel minden orvosi kezelést elutasított, 1848. december 19-én tuberkulózisban meghalt.


Anne 1835 és 1837 között nevelőnőként tanított Miss Wooler iskolájában. Szabadidejét gyermekkora óta írással töltötte. 1839-től különböző családoknál vállalt nevelőnői állást. Betegségéből lábadozva, Scarborough sűrűn látogatott tengerpartjánál halt meg, melyet egy kék tábla jelzi a városban, a Grand Hotel falán. Ebben városban, a Szűz Mária temetőben van eltemetve. Művei: Agnes Grey, és a Wildfell asszonya.

Branwell, a család egyetlen fia krónikus légcsőhurutban szenvedett, amit súlyosbított a sok ivás. 1848 szeptemberében halt meg. Emily 1848 decemberében, Anne pedig 1849 májusában hunyt el tüdőbajban. Édesapjuk mind a hat gyermekét túlélte.

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=382038

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése