Svájc már nem készül háborúra

Svájc új katonai doktrínája a külföldi katonai támadás elleni védekezés helyett a belbiztonsági feladatokra összpontosítana - derült ki egy kiszivárgott tanulmányból, amelyet a kormány vitairatnak tekint.

A Weltwoche című hetilap honlapjára csütörtökön felkerült dokumentum azt javasolja, hogy faragjanak le az új fegyverrendszerek kifejlesztésére fordítható pénzekből, továbbá csökkentsék a svájci hadsereg létszámát.

A vitairat szerint a háborúra való felkészülés helyett a hadseregnek a belbiztonságra kell összpontosítania, például olyan nagyszabású eseményekre, mint a 2008-as labdarúgó Európa-bajnokság volt.

A védelmi minisztérium szóvivője megerősítette, hogy a dokumentumot a tárca szakértői készítették, és ezt a szokásos pénteki kormányülés vitatja meg, de nem volt hajlandó annak tartalmát kommentálni. "A tanulmányt kiszivárogtatták a médiának, és így nem kommentáljuk" - nyilatkozott Sebastian Hüber.

A dokumentum kitér arra is, hogy amennyiben egy európai ország kérne segítséget, a hadsereg megfontolhatná, hogy például a kontinens külső határain végezzen járőrözést, légierejére támaszkodva.

A semleges Svájc ugyan 1815 óta nem háborúzott, de Európa egyik legnagyobb hadseregét tudhatja magáénak, amit részben egy idegen ország általi lerohanásának rémképével indokolnak. Ezt a második világháború alapozta meg, amikor az országot fasiszta hadseregek zárták körül.

A nyolcmilliós lakosság minden férfi tagja hadköteles a 19. életévétől, és legalább 30 éves korig rendszeresen részt kell vennie a tartalékosok gyakorlatain.

http://index.hu/kulfold/2010/05/06/svajc_mar_nem_keszul_haborura/

Brazíliaváros álma nem vált valóra

Nagy álom volt: fővárost építeni az érintetlen természet közepén. Brazíliavárosból valóság lett, ám azok az álmok, amelyekre a modernitás jelképének számító Brasilia épült, nem váltak valóra. Ezt a 102 éves Oscar Niemeyer, a dél-amerikai ország politikai központját javarészt megtervező világhírű építész is szomorúan konstatálta ritka interjúinak egyikében.
Brazília futurisztikus fővárosa április végén ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját - Niemeyer nélkül. Az örökifjú építész nem utazott el az ország belsejében fekvő álomvárosba: fél a repüléstől, a Rio de Janeiróból Brazíliavárosba vezető 1600 kilométeres autóútra pedig nem vállalkozott. A hivatalos évforduló után néhány nappal urológiai fertőzés miatt kórházba is került.

"Brasilia sokat változott az eredetileg jól kigondolt elképzelésekhez képest" - vélekedett nyilatkozatában a világhírű építész, akit elkötelezett baloldaliként a társadalmi egyenlőség megteremtése is vezérelt a város tervezésekor. Túlnépesedés, az ország lelkes idomulása a fogyasztói szemlélethez, a jól fizetett elit, illetve a termelő-szolgáltató ágazatok gürcölő alkalmazottai között egyre táguló szakadék - ezek azok a jelenségek, amelyek aláássák Niemeyernek egy jobb társadalomról alkotott évtizedes reményeit. "Az új fővárosban tapasztalható mély társadalmi megosztottság elszomorít" - fakadt ki keserűen.

Brazíliaváros mind a mai napig lenyűgözi, de szorongással is eltölti a látogatókat. A nagy terek, széles utak, a repülőt formázó kormányépületek, az UFO-szerű vagy éppen elegánsan égbetörő formák a Jetson család című népszerű rajzfilmsorozatot idézik. Nem véletlen, hogy a világűrben járt első ember Jurij Gagarin is úgy fogalmazott: mikor a brazil fővárosba utazott, azt hitte, hogy egy másik bolygón, és nem a Földön van.

Brasiliát 600 ezer lakosra tervezték, nem pedig 2,6 millióra. A város ma az ország látképe: gazdag belső, szenvedő külső - mint ahogy az Rio de Janeiróban és a gazdasági központnak számító Sao Paolóban is érzékelhető. A metropoliszok központjában élő tehetőseket világok választják el a peremkerületek és a városok vonzáskörzetében kialakult nyomornegyedek lakóitól.

Az új fővárosról az ötvenes években szőtt álom a nemzeti egységet, az ország fellendülését, az egyenlőséget és egy jobb élet lehetőségét tűzte zászlajára. A város születése azonban eleve magában hordozta az eszme bukását is. Brasilia a gazdasági fejlődés aranykorában született, út kötötte össze az 1600 kilométerre északra fekvő Belem kikötőjével.

Ahol pedig út van, ott gazdasági fejlődés is van. A fővárosnak köszönhetően több száz kisebb település virágzott fel, lendületbe jött a gazdaság, vele együtt pedig megkezdődött az őserdő pusztítása. A hatalmas dél-amerikai ország akkori elnökének, Juscelino Kubitschek de Oliveirának, az új főváros megálmodójának hivatali idejében az ipari termelés 80, a mezőgazdaságé pedig 52 százalékkal nőtt.

A jobb élet reményében még mai is rengetegen vándorolnak a fővárosba, tömött buszokon naponta érkeznek az oda vágyók. Többségük álma nem válik valóra, sokan már csak némi méltóságban reménykednek anyagi helyzetük javulása helyett. Az álomban ugyanakkor még mindig sokan hisznek, köztük Oscar Niemeyer is. "Nem jó 102 évesnek lenni... Még mindig ugyanúgy érdekel az élet, mint fiatalon. Nem fogadom el az öregséget, még mindig úgy gondolkodom, akár egy negyvenéves, és úgy is cselekszem" - vallotta be a neves építész.

Szavaiból kiderült, hogy Brazíliaváros tervezési munkálatai a szabadság és a kreativitás lehetőségét teremtették meg számára - és munkatársai számára is. Közlése szerint mind a mai napig vannak olyanok, akik nem tudnak napirendre térni Lucio Costa repülőgépet megjelenítő formaterve fölött. Pedig a repülő, amelynek pilótafülkéje a kormány központi székhelye, a felszállásra készülő hatalmat, magát az országot jelképezi.

Niemeyer továbbra is dolgozik, és a főváros lakóihoz hasonlóan úgy gondolja, hogy Brasilia csak akkor tud fejlődni, ha maga Brazília is fejlődik.

http://kultura.hu/main.php?folderID=959&articleID=300475&ctag=articlelist&iid=1

Húsz éve nem engedtek a szovjet agressziónak a lettek

Két hónappal a litván függetlenség 1990. március 11-i kinyilvánítását követően egy másik baltikumi szovjet köztársaság, Lettország is bejelentette, hogy szakítani kíván a szovjet államközösséggel. A rigai parlament 1990. május 4-én nagy többséggel kikiáltotta az ország függetlenségét.

Út a szuverenitás elnyeréséhez

A Szovjetunióban az 1980-as évek közepén meghirdetett peresztrojka Lettországban is valóságos nemzeti újjászületést hozott, az átalakítás itt - nem véletlenül - a nemzeti azonosságtudat felélesztésére, megerősítésére, az állami önállóság megteremtésére összpontosult. A "szabadság szelleme" a függetlenség elvesztését eredményező Molotov-Ribbentrop paktumra emlékeztető augusztus 23-i, évről-évre mind tömegesebbé és radikálisabbá váló tüntetésekkel szabadult ki a palackból.

Ahogy Litvániában a Sajudis, Lettországban a Lett Népfront volt az események hajtómotorja. A mozgalom 1988 októberében tartotta alakuló kongresszusát, ekkor még elsősorban a köztársaság szuverenitásáért, gazdasági-kulturális önállóságáért, a peresztrojka eszméinek (demokrácia, glasznoszty, humanizmus) valóra váltásáért szállt síkra, s élvezte a Lett Kommunista Párt támogatását is.

A szervezet elnöke, Dainis Ivans 1988 novemberében azt nyilatkozta: szóba sem jöhet az az elképzelés, hogy Lettország kiváljon a Szovjetunióból. A népfrontnak komoly szerepe volt a változások beindulásában, a nemzeti követelések érvényesítésében. Ezek sorában a rigai parlament 1988. október 6-án a lettet hivatalos nyelvvé nyilvánította, s visszaállította az 1940-es szovjet megszállás előtti állami szimbólumokat.

A nyelvhasználat volt egyben az első kardinális kérdés, amely szembeállította egymással Lettország polgárait. Elsősorban a nem lett nemzetiségűeket (főként az orosz anyanyelvűeket) tömörítő Interfront (teljes nevén: Lettországi Dolgozók Internacionalista Frontja) ragaszkodott ahhoz, hogy az orosz a lettel egyenrangú államnyelv legyen a balti országban. Az Interfront 1989. január 7-én tartotta alakuló kongresszusát, s ezen oly mereven elutasította a lett nemzeti törekvéseket, hogy azt még a Lett Kommunista Párt is kifogásolta.

Az események hatására érzékelhető fordulat ment végbe a lett kommunisták politikájában is, különösen azt követően, hogy 1988 őszén Janis Vagris lett az első titkár, s az az Anatolijs Gorbunovs lett utóda a házelnöki székben, aki az elmúlt három évben a Lett KP KB titkára volt, s akinek nevét új ideológiai és kulturális törekvések tették ismertté. Az LKP ott volt az 1989. március 25-i háromszázezres rigai tömegdemonstráción is, amelyet a 40 évvel azelőtti sztálini deportálások emlékére rendeztek.

A népfront erősödését mutatták az 1989. március-áprilisi szovjet parlamenti választások, amelyek nyomán a szervezet több képviselője bejutott a szovjet törvényhozásba. A lett nemzeti törekvések megvalósulásának fontos állomása volt, hogy a rigai parlament 1989. május 5-én az állami nyelv rangjára emelte a lettet. A törvény amellett, hogy az oroszt a nemzetiségek közti kommunikáció egyik fő eszközeként határozta meg, hároméves türelmi időt szabott a köztársaságban élő és dolgozó, de lettül nem beszélő személyeknek az őslakosság nyelvének megtanulására.

Országos tömegdemonstrációk kísérték a további követeléseket, nyomásukra július 27-én a szovjet parlament jóváhagyta a gazdasági önelszámolás bevezetéséről szóló törvényt a balti országokban, két nappal később pedig, július 29-én a rigai Legfelsőbb Tanács nyilatkozatot fogadott el Lettország állami szuverenitásáról, s ennek megfelelően módosította az alkotmányt. Kimondta, hogy az össz-szövetségi törvények ezután csak akkor lépnek életbe a köztársaság területén, ha a rigai törvényhozás is elfogadja azokat. 1989. november 11-én a lett parlament semmissé nyilvánította az 1939-es szovjet-német megnemtámadási szerződés titkos záradékait, amelyek szentesítették a balti államok Szovjetunió általi annektálását.

1989 őszére Lettországban lényegében kialakult a többpártrendszer: újjászerveződött a szociáldemokrata párt, színre léptek a zöldek, aktivizálódott a Lett Nemzeti Függetlenségi Mozgalom. A különböző pártok, egyesületek, szövetségek, frontok és társaságok száma megközelítette a százat. A körülményekhez alkalmazkodva a rigai törvényhozás első olvasatban december 28-án, majd végső változatban 1990. január 11-én eltörölte a kommunista párt vezető szerepéről szóló alkotmánycikkelyt, és megteremtette a többpártrendszer alkotmányos feltételeit.

1990 elejétől került a politikai viták homlokterébe az állami függetlenség kérdése. A rigai törvényhozás február 15-én szavazta meg azt a dokumentumot, amely elítélte az 1940. július 21-i rigai parlamenti deklarációt Lettországnak a Szovjetunióhoz való csatlakozásáról. A határozat kimondta: "mindent meg kell tenni Lettország állami függetlenségének helyreállításáért". Március 1-jén a parlament törvényt fogadott el az alternatív katonai szolgálatról, s rögzítette, hogy Lettországban a jövőben csak azok a leszerelő katonatisztek telepedhetnek le, akik már katonai szolgálatukat megelőzően is a köztársaság lakosai voltak.

Ugyanezen a napon a törvényhozás azt is kinyilvánította, hogy nem ismeri el a szovjet központi államhatalmi szervek alkotmány- és törvényellenőrző jogát a szuverén Lett SZSZK területén, majd másnap törvényben tiltotta meg a bírók párttagságát, s törvényt hozott a lett pénzintézetek helyzetéről és jogköréről.

Választások és a szovjet beavatkozás

A függetlenség kinyilatkoztatását a választások alapozták meg. 1989. december 10-én és 17-én Lettországban a többjelöltes helyhatósági választásokat tartottak, amelyeken a tanácstagi helyek mintegy 90 százalékát a Lett Népfront jelöltjei és támogatottjai nyerték el. Az 1990. március-áprilisi parlamenti választások két fordulójában a népfront a 201 parlamenti helyből 128-at szerzett meg, s csupán hat szavazat hiányzott a kétharmados többséghez.

Összesen kilenc párt, mozgalom és szervezet kapott ekkor képviseletet a törvényhozásban, s közülük csak az SZKP platformján álló KP és az Intermozgalom ellenezte a Szovjetuniótól való elszakadást. (A Lett Kommunista Párt 1990. áprilisi kongresszusán kivált a függetlenséget szorgalmazó csoport, s Ivars Kesbers vezetésével létrehozta a Független Lett Kommunista Pártot.)

Az újjáválasztott törvényhozás 1990. május 3-án ismét Anatolijs Gorbunovsot tette meg a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökévé, majd május 4-én 138 szavazattal egy tartózkodás mellett a képviselők kikiáltották Lettország függetlenségét (62-en nem vettek részt a szavazásban). A nyilatkozat Lett Köztársaságra változtatta az állam elnevezését, és a második világháború előtti helyzetben határozta meg Lettország területét. A dokumentum a függetlenség megvalósításához átmeneti időszakot írt elő. Ahogy Gorbacsovhoz írt levelében Gorbunovs kifejtette: a nyilatkozat a függetlenséghez vezető átmeneti időszak kezdetének tekinthető, s célja a többség bizalmát élvező, demokratikus, parlamenti úton létrehozandó hatalmi szervek megteremtése.

A függetlenségi nyilatkozat otthoni fogadtatása nem volt egyöntetű. A lett parlament függetlenséget ellenző frakciója népszavazást követelt, akárcsak a jobbára orosz anyanyelvű, "bevándorló" lakosságú balti városok és járások tömörülése, amelyhez csatlakozott a második legnagyobb lettországi város, Daugavpils is.

Ahogy Litvániával szemben, Moszkva válasza ezúttal sem késett sokáig. Mihail Gorbacsov szovjet államfő május 5-én visszautasította a rigai lépést, válaszintézkedéseket helyezett kilátásba, majd 14-i rendeletében érvénytelenítette a függetlenségi nyilatkozat alapján hozott lett döntéseket. A központi érdekek érvényesítését szolgálta az is, hogy május folyamán a szovjet belügyminisztérium "operatív csoportokat" küldött Lettországba, hogy segítséget nyújtsanak a helyi belügyminisztériumnak a "jogrend védelméhez".

A lettországi változások nem álltak le: május 30-án a parlament megfosztotta az SZKP és a Lett KP központi bizottságait a köztársasági pártkiadó-vállalat tulajdonjogától, július 26-án pedig megtiltotta, hogy a pártok és más politikai-társadalmi szervezetek működjenek az igazságügyi szerveknél és a tömegkommunikációs eszközöknél. A Független Lett Kommunista Párt szeptemberi kongresszusán a nevéből is törölte a kommunista jelzőt, s felvette a Lett Demokratikus Munkapárt elnevezést.

A törvényhozás november 14-én a köztársaság 1940-es állami határait visszaállító törvényt fogadott el. Az év végére Lettország - a másik két balti állammal egyetemben - határozottan jelezte Moszkvának, hogy nem kíván a szovjet szövetségi rendszer kötelékében maradni, felfüggesztette a területén állomásozó szovjet katonai egységek anyagi és szociális ellátását, ami végképp feldühítette a központi vezetést.

1991. január 2-án a szovjet belügyminisztérium különleges rendeltetésű egységei (OMON) megszállták a rigai sajtóházat, s az ország más területein is kemény intézkedésekre került sor (mint pl. hajsza a szolgálatmegtagadó sorkötelesek után). De amíg Litvániában dörögtek a fegyverek, a letteket inkább a tárgyalóasztal mellett próbálták jobb belátásra bírni Gorbacsovék, legalábbis egyelőre. Rigában akkor éleződött ki a helyzet, amikor alábbhagyott a véres vilniusi vihar.

1991. január 15-ére virradóan a szovjet csapatok megszállták a lett rendőrakadémiát és rátámadtak a parlament környéki utakat elbarikádozó gépjárművekre. A lett függetlenségellenes erők által létrehozott Nemzeti Megmentés Bizottsága felszólított arra, hogy mondjon le a kormány, oszlassák fel a parlamentet, s vonják vissza az év eleji áremeléseket, különben átveszi a hatalmat. A következő napok tüntetései és ellentüntetései után január 19-én a Nemzeti Megmentés Bizottsága önmagát nyilvánította a törvényes hatalom letéteményesének, törvényen kívül helyezte a parlamentet és a kormányt, s érvénytelenítette a függetlenségi nyilatkozatot.

Január 20-án az OMON-osok megrohamozták a lett belügyminisztériumot, támadásuk négy halálos áldozatot követelt. Végeredményben azonban Litvániához hasonlóan Lettországban sem bizonyult eredményesnek a Moszkva-barát erők hatalomátvételi kísérlete, illetve a megsegítésükre indított szovjet katonai beavatkozás. Belső támogatás híján január 29-én a Nemzeti Megmentés Bizottsága Rigában felfüggesztette azt a határozatát, amelyben magára vállalta az államhatalmi funkciókat.

A hatalomátvételi kísérletre csattanós választ adott az 1991. március 3-ai népszavazás: a választásra jogosultak 87,6 százaléka járult az urnákhoz, s a szavazók 73,7 százaléka igent mondott a függetlenségre. A referendum népi felhatalmazást adott a Szovjetuniótól való elszakadáshoz, amelynek megvalósítására az 1991. augusztusi sikertelen moszkvai puccs teremtett lehetőséget.

A rigai parlament 1991. augusztus 21-én megerősítette 1990. május 4-i függetlenségi határozatát, Anatolijs Gorbunovs pedig 25-én egyetértésre jutott a hatalomba visszasegített gorbacsovi vezetéssel abban, hogy Lettországban teljesen felszámolják a szovjet hatalmi struktúrákat, és államközi egyezményben rögzítik a szovjet fegyveres erők lettországi tartózkodásának feltételeit. A mintegy hároméves elszakadási folyamat beteljesedését az jelentette, amikor 1991. szeptember 6-án a szovjet Államtanács ténylegesen is elismerte Lettország (és vele együtt a másik két balti állam) függetlenségét.

http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=28769

A magas kortizon szint sok betegség okozója

A gyönyörű nő káros a férfiak egészségére

Kutatók bebizonyították, hogy egy szép nő társaságában emelkedik a férfiak kortizon stresszhormon szintje.
A Valenciai Egyetem tudósai 84 egyetemista ifjún tesztelték a tézist. Beültettek egy helyiségbe az alanyok számára két vadidegent: egy feltűnően szép nőt és egy férfit. Az alanyokat utána beküldték a szobába azzal a feladattal, hogy fejtsenek meg egy rejtvényt. Miközben dolgoztak, egyszer a férfi távozott, máskor a nő.

Amikor a nővel maradtak kettesben öt percre, az alanyok szervezetében a kortizon stresszhormon szintje megemelkedett, amikor viszont a férfival, változatlan maradt. A kortizon kis mennyiségben javítja a közérzetet és élénkít, ha azonban krónikusan magas a szintje, az szívbetegséghez, cukorbajhoz, magas vérnyomáshoz és impotenciához vezethet.

A kortizonszint azokban az alanyokban emelkedett meg a legjobban, akik nem tartották magukat "azonos súlycsoportúnak" a nővel, azaz kishitűek - állapították meg a kutatók a Daily Telegraph című brit lap beszámolója szerint.

http://eletmod.hu/tart/cikk/j/0/69064/1/eletmod/A_gyonyoru_no_karos_a_ferfiak_egeszsegere

Május 1.: a kommunisták rendezvénye volt a legnépszerűbb

Idén érdektelenségbe fulladt Oroszországban május 1 megünneplése. Moszkvában, a rendőrség adatai szerint csupán 35 ezren vettek részt a különböző felvonulásokon. Ugyanakkor a biztonságra 4,5 ezer rendőr vigyázott.

Az orosz fővárosban a Kommunista Párt és különböző baloldali radikális szervezetek közös felvonulása volt a legnépszerűbb. Lenin és Sztálin portréi alatt közel nyolcezren vonultak a belvárosban. Ötezren voltak a kormányzó párt, az Egységes Oroszország rendezvényén és ugyanennyien jelentek meg a szakszervezetek felhívására.

Számos kisebb megmozdulás is volt: a Szolidaritás mozgalom Putyin miniszterelnök leváltását követelte, a Zsirinovszkij vezette Liberális-Demokrata Párt pedig korrupció-ellenes harcot hirdetett. Észrevétlen maradt a Harag napja rendezvény: mindössze ötszázan gyűltek össze, hogy Luzskov főpolgármester menesztését követeljék.

A hagyományoknak megfelelően országszerte zajlottak május elsejei megmozdulások, felvonulások, melyen összesen 1,5 millióan vettek részt a Belügyminisztérium adatai szerint. A napot beárnyékolta a nalcsiki, halálos áldozatot is követelő robbantás.

http://kitekinto.hu/europa/2010/05/02/majus_1._a_kommunistak_rendezvenye_volt_a_legnepszerbb

Magyar filmek a sanghaji világkiállításon

Magyar feltalálókat, a Gömböc találmányt és Magyarországot bemutató filmeket láthat a 2010-es sanghaji világkiállítás közönsége a magyar pavilonban.
A magyar pavilon kialakítását az expó jelmondata, a "Jobb város, jobb élet", illetve a XXI. századi magyar találmány, a Gömböc határozza meg.
Az ifjabb Seregi László által rendezett kétperces Gömböc-film Domokos Gábor és Várkonyi Péter magyar tudósok találmányát mutatja be, angol és kínai felirattal. A Gömböc olyan homogén test, amelynek csupán egy stabil és egy instabil egyensúlyi helyzete van, és bárhogy tesszük le, mindig a stabil egyensúlyi pontjába tér vissza. Hasonlóan viselkedik a gyerekjátékként ismert keljfeljancsihoz, ám az nem homogén idom, hiszen legalább két anyagból készítik. Szintén a Gömböcről szól az a 20 másodperces, szöveg nélküli animációs film is, amely 3D-ben látható.

Ugyancsak Seregi László rendezte a Magyar feltalálók című filmet, amelyben 18 hazai feltalálóval és találmányával ismerkedhet meg a közönség: a többi között Kempelen Farkassal, Szent-Györgyi Alberttel, Irinyi Jánossal, Bíró Józseffel és Rubik Ernővel. A közel hétperces Jobb város, jobb élet című mozgókép azt szemlélteti, miként találkozik Magyarországon a történelem és a jövő, hogy országunk a vizek világa, a történelmi hagyományok ápolója. A film makettek segítségével mutatja be az olimpia rendezésére is képes ország képét. A Káel Csaba rendezte alkotást kínai szinkronnal, angol felirattal tekinthetik meg az érdeklődők. A filmeket szünet nélkül vetítik, hogy a vonuló tömeg folyamatosan nézhesse.

http://kultura.hu/main.php?folderID=882&articleID=300156&ctag=articlelist&iid=1

Luther levele Wittenbergben

Luther Márton 1517-ből származó levéltöredékét mutatják be a nagyközönségnek Wittenbergben.

A dokumentumra 58500 euróért (15,8 millió forint) tett szert a német Szász-Anhalt tartományi Luther-emlékhelyeket gondozó alapítvány egy svájci aukción még 2009 decemberében. A levéltöredéket a nagyközönség május 4-től tekintheti meg Wittenbergben.

Az 1517. március 28-i keltezésű levél Johannes Langhoz, Luther rendtársához, az erfurti Ágoston-rendi kolostor vezetőjéhez íródott. A dokumentum eredetisége felől nincsenek kétségek.

http://kultura.hu/main.php?folderID=959&articleID=300241&ctag=articlelist&iid=1

A britek szellemeket látnak

Élénkült a kísertetjárás Nagy-Britanniában

Megélénkült a kísértetjárás Nagy-Britanniában az utóbbi 25 évben - legalábbis több brit vélt látni szellemet.
Az utóbbi negyedszázadban 968 kísérteties bejelentés érkezett a hatóságokhoz, és most ezekből tettek közzé statisztikát. Az adatokból kiviláglik, hogy a "legszellemesebb" terület Yorkshire.

Ott 74 esetet jelentettek, köztük olyanokat is, amikor férfi és női démonok alvó áldozataikat szexuálisan megtámadták. Akad Yorkshire-ben vízen járó szellem is meg farkasember. Kísértetgazdagságból a második helyen Devonshire végzett, ott 57 lakossági bejelentést jegyeztek fel. A harmadik Somerset lett 51 esettel.

A statisztikát kommentáló Lionel Fanthorpe - akinek szakterülete a megmagyarázatlan jelenségek világa, a Daily Telegraph című brit lapnak megjegyezte, hogy a lélekszám gyarapodásával a kísértetészlelések száma is emelkedő.

http://bulvar.ma.hu/tart/cikk/dd/0/68818/1/bizarr/Elenkult_a_kisertetjaras_NagyBritanniaban

Ötven éve nem találjuk E.T-t

Ötven éve keressük rádióteleszkópokkal idegen civilizációk nyomát, de a kutatók eddig semmilyen eredményt nem tudnak felmutatni. A kutatómunka 1960. április 8-án kezdődött, amikor Frank Drake és munkatársai két távoli csillag felé irányították antennáikat. Azóta a SETI projekthez milliók csatlakoztak.

Mindenki nagyon szeretné tudni, hogy máshol is van-e élet az univerzumban, noha még a Marson sem jártunk [1], nem ismerjük az összes földi élőlényt [2], sőt még a Földet veszélyeztető aszteroidák kutatása is gyerekcipőben jár [3]. A földön kívüli élet után kutató SETI program (Search for Extra-Terrestrial Intelligence) rádiójelekből próbálja kimutatni az idegen civilizációk létezését.

Drake-álmodozás

Frank Drake a földön kívüli intelligens élet kutatásának kulcsfigurája, és nemcsak a rádiós jelek figyelésével próbált közelebb jutni a megoldáshoz. 1972-ben segített Carl Sagannak megtervezni a Pioneer-táblákat [4], amelyek egyszerű ábrákon próbálják bemutatni az idegeneknek a földi civilizációt. 1974-ben az Arecibói Obszervatórium újraindításakor három percen át sugározta az emberiség első csillagközi adását: néhány képet a DNS-spirál szerkezetéről, a Naprendszerről és emberi tárgyakról. Az üzenettel [5] a tőlünk 25 ezer fényévnyire lévő Messier 13 gömbhalmazt vették célba.

1977. augusztus 15-én majdnem jelentős esemény történt a SETI-kutatók életében, mert Jerry R. Ehman elfogott egy erős, keskenysávú rádiójelet, amely úgy nézett ki, mintha földön kívüli civilizációtól érkezett volna. Ez ma Wow-jelként [6] ismert, és sajnos egyedülálló kuriózum, azóta sem ismétlődött meg.

Drake jelentős fejlesztése még az a képlet is, amivel kiszámolható az adott területen élő, egymással kommunikálni képes civilizációk száma. Szerinte a Drake-formula [7] ma is működik, de a tudomány fejlődése miatt folyamatosan változtatni kell a megadott értékeket.

A kritikusok viszont azt mondják, hogy a képlet teljesen használhatatlan. Néhány érték esetében olyan nagy a bizonytalanság, hogy az egyenlet még nagyságrendi becslésre is alkalmatlan. Ráadásul nem veszi figyelembe, hogy a nagy távolság megakadályozhatja az intelligens lények kommunikációját. A Wikipedia jól bemutatja [8] a becslések közti eltéréseket. Az eredeti, 1961-es adatok szerint 10 civilizáció van a Tejútrendszerben, míg a legfrissebb becslések 0,000065 és húszezer között mozognak.

Digitális rejtjelek

Az univerzumban milliárdszor milliárd csillag van, és a tudósok már rég kiszámolták, hogy az intelligens élet kialakulásának elég kicsiny az esélye – pláne annak, hogy ezzel az élettel kapcsolatba is lépünk. Ettől persze még lehet reménykedni, mert a kutatók egyre több távoli naprendszert és exobolygót fedeznek fel.

A SETI sokat fejlődött az indulása óta, az egyik legfontosabb technológiai előrelépés az Allan Telescope Array beindítása volt. Ez egy kifejezetten SETI-kutatásokra specializált távcsőegyüttes, amely nagyon széles frekvenciatartományban (0,5 és 11,2 gigahertz között) folyamatosan figyeli az égboltot.

Drake egy februárban adott interjúban azt mondta [9], hogy az idegen civilizációk sokkal fejlettebbek lehetnek nálunk, és ha sikerül kapcsolatba lépnünk velük, akkor sokat tanulhatunk tőlük. A SETI atyja egyébként nagyon reménykedik a sikerben, és nagyon óvatos becslése szerint 20-30 éven belül rátalálhatunk az idegen civilizációk jeleire. Egy másik SETI-kutató, Seth Shostak viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy már az emberiség technikai fejlődése is komolyan veszélyezteti a bolygóközi jelvadászatot.

Shostak 2009 júniusában azt írta a Space.com űrkutatási szakportálon [10], hogy az analóg tévéadás lekapcsolása után az idegenek nehezebben találnak ránk, mert a digitális adás rádiójele kevésbé figyelemfelkeltő. Ha az emberiség várhatóan néhány évtized alatt simán lebonyolítja a digitális átállást, és nem lesz több analóg sugárzás, akkor vajon hol tartanak a nálunk jóval fejlettebb idegen civilizációk? Könnyen lehet, hogy egészen más frekvenciát használnak, mint amelyekben a kutatások zajlanak és olyan bonyolult módszerekkel kódolják a digitális jeleket, hogy azokat a legjobb számítógépes rendszereink sem tudják dekódolni.

Almár Iván csillagász az Inforádiónak azt mondta (itt meghallgatható az interjú: mp3 [11]), hogy ha 10 fényév távolságon belül lenne intelligens élet, akkor azt valószínűleg már megtaláltuk volna. Ez pedig újabb kérdést vet fel: ha meg is találjuk a távoli életet, hogyan kommunikálunk? Küldünk egy hellót, és várunk mondjuk évszázadokat a válaszra? Vagy bevetjük Vonnegut tralfamadori módszerét [12]?

Interdiszciplináris zéró

Szerencsére a SETI eredménytelensége új módszerek fejlesztését ösztönzi, egyesek az optikai tartományban keresnek jelzéseket, mások távoli csillagok helyett a Naprendszerben kutatják az idegenek nyomait.

Az is nyilvánvaló, hogy a SETI-program nem építhet csupán az űrből érkező rádiójelekre, más tudományágak bevonása nélkül esélyünk sem lesz az intelligens lények észlelésére; csillagászok, fizikusok, vegyészek és biológusok közreműködése szükséges. Először azt kell megérteni, hogy a saját bolygónkon hogyan jelent meg és fejlődött ki az élet, különösképpen az intelligencia. Ha ez megvan, akkor pontosabb becsléseket készíthetünk a távoli bolygók feltételezett élővilágáról, és jobban megérthetjük az univerzum működését.

Jól mutatja a technológiánk kezdetlegességét, hogy a szomszédos Vénuszra elküldött COROT űrszonda a Földről készített felvételeket, ám ezekből nem lehetett egyértelműen kimutatni [13], hogy van élet a bolygónkon.

Seti@Home - mindenki E.T.-t keresi

A kaliforniai Berkeley egyetemen 1999-ben kifejlesztettek egy módszert, amellyel a rádióteleszkópok adatainak elemzésében bárki részt vehet. A SETI@Home projektben az önkéntesek a saját számítógépükre telepítenek egy szoftvert, ami letölti a SETI szervereiről az adatcsomagokat, és elemzés után visszaküldi az eredményt a központba.

Eredetileg 50-100 ezer számítógépet akartak bevonni a kutatásba, de több mint 5 millió résztvevőt mozgósítottak. Ha eddig nem is találták meg az idegenek nyomát, legalább azt sikerült bebizonyítani, hogy az elosztott adatelemzés jó módszer.

http://index.hu/tudomany/2010/04/28/otven_eve_keressuk_az_idegen_eletet/

Óriás mélytengeri medúzát filmeztek le

Amerikai kutatóknak sikerült egy távirányítású eszköz esgítségével lefilmezniük egy hatalmas mélytengeri medúzafaj, a Stygiomedusa gigantea egyik példányát. Az óriási medúzát a felfedezése óta eltelt 110 év alatt csak 114-szer sikerült észlelni.
Mark Benfield professzor, a Louisianai Állami Egyetem munkatársa elmondta, hogy az észlelésre a hasonló megfigyelésekre alapított Serpent projekt [1] keretein belül került sor – írja [2] a BBC hírportálja. A projektben energiszolgáltató cégek, mint a BP, a Shell, a Chevron és a Petrobras mélytengeri kutatókkal működnek együtt: a cégek által biztosított felszerelés, a távirányítású járművek segítségével a tudósokak lehetőségük nyílik az óceán mélyét az eddigieknél sokkal részletesebben megfigyelni. Ugyanennek a kutatásnak hála a csapat nemrég sikeresen lefilmezte az egyik legnagyobb óceáni halfajta, a kardos szíjhal egy példányát.

A most lefilmezett medúzáról nem sokat tudnak, de azt feltételezik, hogy az egyik legnagyobb termetű gerinctelen ragadozó a mélytengeri ökoszisztémában. A hatalmas medúza négy karja egyenként több mint hatméteresre is megnőhet. Az észlelések nagyon ritkák, korábban a kutatóknak csak néhány alkalommal, az Egyesült Államok nyugati partvidékén és Japán közelében sikerült megfigyelniük az állatot, a Mexikói-öbölben azonban most először. 2005 és 2009 között mindössze négy lehetséges észlelést jelentettek világszerte.

A felvételek, amelyeken a medúza szerpel, 996 és 1747 méter közötti mélységekben készültek. A tudósok most meg tudták figyelni, hogyan kapcsolódik rá az állat karjaival a járműre, ami új elméletekkel szolgált az eddig ismeretlen funkciójú végtagokat illetően. A tudósok megfigyeltek egy ugyancsak ritka halfajtát is, amely valószínűleg szimbiózisban él a medúzával, annak belsejében úszva jut táplálékhoz és így védi magát más ragaozókkal szemben.

A korábbi kutatások és megfigyelések adatai alapján megállapították, hogy a faj a világ óceánjaiban mindenfelé elterjedt, a sarkvidéki területeket kivéve. Most arra próbálnak kidolgozni egy elméletet, hogyan terjedhetett el ilyen széles körben. Benfield professzor és csapata arra törekszenek, hogy további észlelések útján derítsenek ki minél többet az óriási medúzáról és azokról a fajokról, amelyekkel megosztja az óceánok mélyét. Tanulmányukat az angliai Tengerbiológiai Társaság folyóiratában publikálták.

http://index.hu/tudomany/2010/04/27/orias_meduzat_filmeztek_le/